Pár mondat...

Folytatom a rovatot... Ha először találkozol vele, nincs mit túlmagyarázni, a címből egyértelműen értetődik a történet. Ha szeretnéd, legközelebb rólad is szó eshet, de hozzá kell tennem, hogy mivel itt nem kisregényben fejtjük ki a véleményünket, velősen, száz százalék őszintén tálalódik.
Mivel hirtelen arra ébredtem, hogy van egy végtelen hosszú kívánságlistám, és időm alig, ezért úgy döntöttem, hogy a kritikákat ilyen formában közlöm. Ha valamivel kapcsolatban külön kíváncsi vagy a véleményemre, kérdezz rá nyugodtan :) Természetesen ha nem bírom ki, hogy valakiről oldalakon keresztül írjak, akkor szentelek neki egy külön bejegyzést :)
Remélem, megértitek.


1. Dreamy Girl- Friendship and Love
Kedves Dreamy Girl! Ha azt mondom, hogy a blogod nagyon sokszínű- azzal keveset mondok. Mikor megnyitottam, az első gondolatom az volt, hogy egy ennyire karakteres háttérrel nehéz lehet megbirkózni. A jó hír, hogy sikerült! Nem éreztem zavarónak sem a fejlécnél, sem később olvasás közben. Bár a nézelődésnél egy kis bosszúságot okozott, a modulok sajnos elég nehezen olvashatóak számomra, bár ezt betudhatjuk a betűtípusoknak is. Én a helyedben mást választottam volna. Még olvasható, de nálam már a határt súrolja. Dícséretes, hogy már a harmadik évadnál jársz, és lassan 100 rendszeres olvasót szerzel, ezek nem semmi eredmények, amik felett nem lehet csak úgy átsiklani. A kitartásod figyelemre méltó, de szerintem lehetnél kicsit igényesebb. Szóismétléseket, elírásokat találtam mindenhol, nem csak a bejegyzésekben, hanem a modulokban is. Ha neked nincs időd mindent a közzététel előtt átfutni, alkalmazz egy bétát :) Lelkes barátnő, vagy olvasó biztos akad :)

2. Gratis96- The Phantom
Kedves Gratis96! Az ötlet nagyon tetszik! Elővenni egy sokak számára (számomra legalábbis) teljesen ismeretlen szuperhőst- ez aztán a jó alapanyag!  Sajnos azonban a blogod kinézete szerintem közel sem figyelemfelkeltő, ha véletlenül bukkannék rá, valószínűleg nem olvasnék bele. Pedig nem írsz rosszul, egy kis finomítás és még pár fejezet után biztosan nagyszerűen tudnál bánni a történettel. Szerintem ne hagyd abba, kérj pár linkcserét, véleményt, és előbb-utóbb rád találnak az olvasóid :)

3. Gratis96- Hope Never Dies
Kedves Gratis96! Ennek a blogodnak a kinézete szerintem sokkal megnyerőbb! Az írásodhoz mást nem tudnék hozzá fűzni, mint az előző blogodnál: folytasd!

4. Cecile- Love for Sale- Szerelem eladó
Kedves én! Nem tudom, hogy vetemedhettél rá, hogy ismét újba kezdj. Azért kíváncsi vagyok, nem mondom, de hát na. Itt is el vagy maradva meg ott is, és látod mégis mit művelsz. Na mindegy. Túlságosan szeretem ezt a káoszt :) És ezt az új blogocskát :) Tessék bekukkantani, ha van egy kis időtök :)

Pár mondat...

Folytatom a rovatot... Ha először találkozol vele, nincs mit túlmagyarázni, a címből egyértelműen értetődik a történet. Ha szeretnéd, legközelebb rólad is szó eshet, de hozzá kell tennem, hogy mivel itt nem kisregényben fejtjük ki a véleményünket, velősen, száz százalék őszintén tálalódik.

1. Sophie- To death do us apart- Song of love

Sophie még régen kért tőlem kritikát. Tudom, hogy lassan dolgozom, gyakran (mindig) rengeteget kell várni rám, és ilyenkor sajnálom ezt leginkább. Ugyanis az történt, hogy közben Sophienak felhalmozódtak a teendői, és júniusig szünetet rendelt el a blog életében.

Azért döntöttem úgy, hogy nem szentelek egy teljes bejegyzést neki, azonban írni azért írok róla, mert semmiképp nem szeretném kihagyni csak azért, mert mostanában nem ér rá, ugyanakkor váratni sem szeretném a többieket, akik mögötte vannak a sorban, míg eljön a június és ismét írni kezd.

Szóval, röviden, pár mondatban: Kedves Sophie! A külsőt kissé jellegtelennek érzem hozzád, a helyedben egy karakteresebb hátteret és talán egy új fejlécet is választanék. Kissé visszatántorodtam, mikor elkezdett körvonalazódni előttem, hogy bizony egy fanfictionről van szó, és még inkább elbizonytalanodtam, mikor láttam, hogy Vámpír Naplók alapú történet, ugyanis bármily meglepő, én se nem olvastam, se nem néztem a tévésorozat-változatot. Azért persze nem hagytam ott, olvastalak. Nagyon tetszenek az angol idézetek, amiket választasz! Én kiemelném őket valami színnel és különleges betűtípussal. Remekül írsz! Nem mindenkinek sikerül elkapni egy egységes és kellemes hangulatot, legalábbis nehezebb szerintem E/3-ban, mint E/1-ben, viszont te remekül használod, sőt mi több, kihasználod, felhasználod, játszol vele! Az első bekezdés után egyértelművé vált előttem, hogy megállnád a helyed egy saját történetben is, nincs mit tanácsolnom, teljes az írásképed, a szóhasználatod, a kifejezésmódod, a meséd. Folyamatos, összefüggő a történet, a cselekmény, és hatalmas adag munka van már mögötted. Ezért azonban felmerült bennem egy kérdés: miért? Miért tartasz még mindig itt, már saját regényeket kéne írnod.

2. Kateryna Jackett- Három napszak

Tegnap bukkantam rá. Kateryna linkcserét kért a tpr-rel közös HeartBeats című blogunkon, és mikor megnyitottam a blogját, azonnal megtetszett. Nagyon kedves, aranyos, és megnyerő kinézettel levett a lábamról és kiváncsivá tett. Azt írja, ez az első próbálkozása, amit nem gondolna az ember, első ránézésre profinak tűnik. Ami még kellems meglepetést okozott, az az, hogy Kateryna magyar neveket használ. Egyelőre még csak a Prológus van fent, ezért nem szeretnék hosszan írni róla, azonban úgy tervezem, hogy amint felkerülnek a fejezetek, kifejteném a véleményem egy normális bejegyzésben, mert amit eddig mutatott a tudományából, az egyszerűen nagyszerű!

3. Hayley-Breathe me- Narry fanfiction

Kedves Hayley! Először szeretném tisztázni, hogy nem olvastam el mindent, a novellák nagy részét átugrottam. Fiatal vagyok és nem elég nagy a látószögem, hogy ítélkezzek. A témáról nem is szeretnék többet beszélni, és olvasás közben is inkább az írói eszközökre és a kifejezésmódodra koncentráltam. Az oldalad egyébként nagyon szép, igényes, aprólékos, nagyon szeretem ezeket a színeket, és nagyon szép harmóniában használtad őket. Az olvasást az első novelláddal kezdtem, hogy lássam, honnan indultál, és miképp fejlődtél, de az első bekezdés után nyilvánvalóvá vált, hogy már akkor kifinomult, letisztult stílusod volt. Olvastatod magad, remek érzéked van az íráshoz, mindig a megfelelő szavakat használod, a finom humor, amit itt-ott belecsempészel pedig extra jót tesz a történetvezetésnek.
 Régebben nekem is "volt némi közöm" a bandához, de aztán szépen lassan lankadt a lelkesedésem. Azóta többen is kérték, hogy olvassak bele a fanficükbe, és őszintén megmondom, egyikük sem bánt ilyen jól a srácok karakterével, és nem teremtettek ilyen jó alaphelyzetet sem. (Egyébként nem csak fanficben, hanem úgy mindenhogy te vagy az első slaches, akivel bloggeren összefutottam) Szóval összességében kíváncsian, rengeteg kérdéssel a fejemben kezdtem bele, mind közül a leghangosabb: Vajon miképp fogod használni, kezelni és tálalni a szituációt, mit hozol ki belőle? Biztosíthatlak, hogy csupa kellemes meglepetés ért, és köszönöm szépen, hogy beleolvashattam az eddigi legprofibban megalkotott One Direction fanfictionba.

"Száll az idő, s a pillanatok galambokká válnak, Csak úgy elrepülnek, tova szállnak."

Lina Hulbert- Képzelőerő, amely feltör a mélyből

Kedves Lina! Érdeklődve nyitottam meg a blogod, hiszen már "ismerlek" a Farkas és pengetőről, és pontosan tudom, milyen igényes, értékes munkát adsz ki a kezed közül. S mikor megláttam, hogy versekről van szó, még inkább megörültem. Nem vagyok az az igazi versolvasós lányka, azonban ha jó versekre lelek, igazán értékelem őket.

"Amikor meglátod,szád széles vigyorra húzódik,

S ősidők óta nem járt táncra mozognak lábaid.

Szemeid csillognak,s hatalmasra nyílnak,

Ajkaid reszketnek,s valahogy nem jönnek a szavak.

Pedig gyötör a vágy,hogy mondd el neki,

Mennyire,de mennyire akarod szeretni."

"Újra gyereknek éreztem magam és régi emlék képek homályosították el az elmémet..."

C.- Lullaby- Altatódal

Hogy őszinte legyek mindenkivel, de legfőképp magammal, nem vagyok egy fanfictionos fajta leányzó, és a OneDirectionös srácok is távol állnak tőlem, ráadásul nem szeretek kivételezni, és egyszer már világosan megmondtam, hogy alapvetően képtelen vagyok egy egész bejegyzésben beszélni ezekről....

DE. Megnyitottam ezt a kis blogot, és elvarázsolt. Nagyon kellemes hangulata van, igényes kinézettel, és mindenkinek, számomra is rögtön egyértelművé vált, hogy C.-nek szíve lelke, plusz rengeteg munkája van benne, na meg a kishúgom egyértelműen Niall felé húz, mi az hogy!

EZÉRT.... tartunk most mégis itt :)

Bízzunk benne, hogy nem fogok nagyot esni...

"Kifelé nézegettem a kicsi ablakon ahonnan tisztán lehetett látni a nap által megvilágított bárányfelhőket amik így csillogó arany szegélyt kaptak. Gondolataimba merültem és félig szomorú voltam félig pedig boldog, mert újra láthatom Peet-et kevéssel több mint egy hónap után és aminek talán csak én örültem, hogy kezdem visszakapni a régi önmagam."

"...a földet lesték, saját arcukat kutatták a tócsák felszínén..."

Caleb Colensick - The Life Death Warriors

Kedves Colensick! Nem feledkeztem meg rólad. Sajnálom, hogy eddig elhúzódott, azonban most itt vagyok, és olvasok, hogy ismét részese lehessek a gondos aprólékossággal kimunkált világodnak.

Az előző fejezetekhez kapcsolódó kritikáimat is elolvashatod itt.

"A rohamosan színesedésnek induló horizontra emelték tekintetüket, ekkor még a tömör, összeállt pilláikat hevesen rebegtették. Narancssárga színben pompázott a mennyboltozat, arcukat sütni kezdte a napfény, a ropogós föld kikristályosodott. "

Csak hallgass...

Bocsánat, hogy mostanában nem ilyen kis semmiségekkel igyekszem elterelni a figyelmet a tényről, hogy már rég nem hoztam összeszedett igényes bejegyzést. Épp kilábaltam az influenzából, még nem szedtem össze magam. Addig is érjétek be légyszi ezzel a kis gyönyörűséggel :) Csak hallgassátok, csukott szemmel, és hagyjátok a fantáziátokat elkalandozni minél messzebbre. A képeket, amik előjönnek a gondolataik közt, az érzéseket, a benyomásokat járjátok körbe, figyeljétek meg a lehető legrészletesebben, majd, ha gondoljátok, írjátok meg ide egy kommentben :) Én kíváncsi vagyok!